Budapesti dokumentarista családi fotósként nem akarom megmutatni, milyenek lehetnétek. Nincsenek reflektorok, furcsa pózok és retusált jövő. Semmi manír. Csak te, ti, ő. A család, mely azzá tesz, aki vagy. A csapat, mely nélküled sohasem lehet egész.

Hiszek abban, hogy az élet a maga természetes valójában gyönyörű. Nincs szebb dolog az igazságnál és nincs őszintébb érzés a gyerekek szertelen kíváncsiságánál. Amikor engem választotok, lehettek azok, akik vagytok. Úgy, ahogy szerettek azok lenni. Nem mondom meg, mit vegyetek fel, hogyan mosolyogjatok, mit érezzetek. Lehettek dühösek, nevethettek, amíg csak bírtok. Nézhettek vagy olvashattok mesét, törhettek össze kliséket és tányérokat, ahogy nektek jó. Én csak figyelek, mint légy a falon és elkapom a pillanatot.